ÚJ ÉLET?
2011.06.26. 11:28
Régen írtam. Mert újabb megpróbáltatások jöttek, aminek az elején még örültem is. De most már elfáradtam. Nagyon.
Lisztérzékeny lettem. Illetve mindig is az voltam, csak most értettem meg, most tudatosult.
Azt hittem, az a normális, ha evés után megnő a hasam, ha fekvő helyzetben állandóan korog a belem, ha állandóan éhes vagyok.
Mostanában meg már sorakoztak a tünetek egyre sűrűbben, mivel nem értettem a szép szóból, abból, amit a testem nekem üzent. Izomfájdalmak, kiütések, visszér, aranyér, magas vérnyomás, a belső szerveim tiltakozása a bevitt táplálék ellen.
De már minden a helyére került bennem. Szigorú diétát kell tartani, de már értem, mitől szabadulok meg. Az istentelen dolgoktól, a manipulált, génkezelt, finomított, egészség-telen dolgoktól.
Örököltem. Apukámtól. Ő is ilyen jellegű betegséggel küszködött, mióta csak ismerem. Persze, amíg az ember fiatalabb, több energiája van a tünetek leküzdésére. Mára már maguk alá gyűrték, és nem hajlandó a megszokásaiból engedni. Pedig egyszerű a gyógymód, csak tartani kell a diétát élete végéig. Ahogy most már nekem is. De nekem nem esik nehezemre, nem ragaszkodom már semmihez. Sőt! Eleinte még élveztem is, micsoda új lehetőségek rejlenek ebben a helyzetben.
Most épp nem élvezem. Nehéz hozzájutnom az alapvető élelmiszerekhez, nem tudom, mit szeretne a szervezetem, és az eddig elraktározott méreganyagok most olyan mértékben öntenek el, hogy alig bírom magam a szeretetben megtartani. Igen, meglehetősen unom már ezt a nyomorgást minden szinten. Egyik betegségből ki, másikba be, mindig csak a nélkülözés, az áldozat, a lemondás. Mikor fogok már végre kapni is valamit? Megkapni önmagam…és nem újabb nehézségeket. Nincs már erőm…
Arról nem is beszélve, hogy minimális pénzből kell élnem már évek óta, szüleim állandóan nyomatják belém, hogy tőlük függök, és jól ki is használják a helyzetemet. Belefáradtam ebbe is. Munka sehol, ill. munka van, csak pénz nem jön belőle….
Én ellennék egy kis telken, egy kis házban egyedül is, termeszteném magamnak azt az élelmiszert, amire szükségem van, de sajnos ez sem adatott meg, hiába van földünk, kertünk, ott mindennek úgy kell lennie, ahogy anyu akarja. Belefáradtam már ebbe is. Nem harcolok már rég, sőt, hidegen hagy már minden…Ha Isten ezt akarja nekem, úgyse szabadulok tőle addig, míg meg nem élem.
ÖRÖKKÉVALÓ
2011.06.22. 19:43
ÉLJ! Ne FÉLJ!
Vezetlek én népem
az Idő fölé.
Emelkedj
az
Örökké-valóságba.
ÚJ DIMENZIÓ
2011.06.04. 19:46
Korán reggel elmentem az ózdi piacra. Gyönyörű idő volt, és csodásan éreztem magam. Ahogy gyalogoltam a piac felé, miközben zenét hallgattam, megfogalmazódott, vagy összefoglalódott bennem valami.
Elmondtam magamban magamnak, hogy örülök annak, hogy megtapasztalhatom magamat a szenvedésben, a fájdalmakban, a félelemben, és megtudhatom, milyen vagyok ezekben a helyzetekben. Felmérhetem, mekkora a szeretet bennem, és mekkora a fény. Megköszöntem magamnak, és a Mindenségnek, hogy mindezen nyomorúságok után még fel tudtam állni, és újrakezdeni… Istenem, de hányszor…
Megértettem, ha elfogadással élek itt, ebben a világban, és szeretettel telve minden és mindenki iránt, azok iránt is, akik bántanak, akik igyekeznek manipulálni, és félelemben tartani, szóval, ha elfogadom a Mindenség ezen részét is úgy, ahogy van, akkor ebben a Világban nem tudok megmaradni, mert itt csak az elutasítás, az ellenállás és a félelem tud tartani. Úgy nem lehet innen elmenni, hogy el akarok. Úgy sem, hogy nem akarok. Maradni sem lehet úgy, hogy maradni akarok. Csak a törvények alkalmazásával léphetek tovább…
Sok kis ajándékot kaptam az egész nap folyamán, és mikor hazafelé jöttem, jól kifáradva, Jézust hallottam, és Mihályt, amint azt mondják, hogy átjutottam. Akkor nem értettem, hogy hova, most már igen. Egy dimenziókapun, hogy melyiken fogalmam sincs, de Mihály elmondta később, hogy mindazok a dolgok újra fognak aktiválódni bennem a következő napokban, amik még Mu-ban működtek. Fogalmam sincs, mik azok, de tudom, teljesebb leszek, és már most olyan, mintha egy fénymezőn járkálnék. Ha arra gondolok, hogy FÉNY, szinte szétfeszíti a belső fényem az aurámat. Nem is jó szó, nem szétfeszíti, mert nem feszít, hanem szétsugároz engem…
Amúgy a főtt rák hozzám képest csak halvány derengés. A vállam, a nyakam, a karom…sikeresen leégett. Sikerült a nyakláncom mintáját is rámásolni a bőrömre, meg a táskám szíját is. Nem baj. Holnap új mintát próbálok…
...és lőn világosság...VÉG-RE... elvégre itt a vége...
2011.06.01. 11:20
Huh, megértettem valamit… Miért alakult ki ez a helyzet köztem és Izi közt. Az egyik oka karmikus, de hogy most én mivel értem el, megértettem, és azt is, hogyan tudok javítani rajta.
Szóval; elkezdtem öregedni. Hormonháztartásom borult. Hogy ne legyen akkora stressz a testemnek, elkezdtem szedni egy növényi alapú szert, amiben a női hormonokhoz hasonló növényi hormon található. Vagyis az emberinek az „utánzata”. Annak az illúzióját adom hát a testemnek, ami hiányzik neki.
Mikor kedvesem fényteste az enyémhez kapcsolódott a kozmikus szeretkezés közben, utána minden alkalommal a helyére került bennem minden, és az öregedés jelei is visszahúzódtak.
Mostanában egyre kevesebbszer jön fénytestében a kedvesem szerelmeskedni. Pont azóta, mióta elkezdtem töményebb (krém) formájában adagolni magamnak ezt a hormont.
Eleinte csak nyáron szedtem. Szépen kisimult a bőröm tőle. Télen ittam a gyógyteákat, amik hasonló hatásúak. És meglepő módon Izi mindig akkor talált magának új barátnőt, mikor én egy-egy ilyen szert elkezdtem alkalmazni magamon.
Egyszóval; mivel a másolatát sugárzom ki nőiségemnek, így a társam a világban is a másolatomat választotta. Mivel hamis információ sugárzódik rólam, így nem talál meg, nem érez engem, nem „hallja” a valódi társát. És ami a legközelebb áll az eredeti verzióhoz, azt választja.
Ezért ez a zavar. Én ezzel járulok hozzá, és nyilván ő is valamivel. Ha vissza tudnám állítani az eredetit… Az égi kedvesem megmutatta, hogy vissza tudom… vele együtt.
Húúúúúúúú… akkor viszont most nem lehet az a megoldás, hogy egyik napról a másikra abbahagyom a növényi szert, abba belenyekkenne a testem. Így is annyi baj van vele. Illetve inkább velem, mert nem értek hozzá, és sanyargatom szegényt…
Szépen lassan kell leszoktatni róla, s ezzel egyenes arányban a fénytáplálékra állítani a nőiségem megvalósítását.
Milyen egyszerű ez is … Hogy miért keresem én mindig kívül a megoldást először mindenre? Tanulhatnék most már belőle… Azt hiszem, ezt már nem fogom elfelejteni többé…
Nem bíztam magamban, nem bíztam benne, és nem bíztam a szerelem erejében. Szégyellem magam… nagyon…
ISTENI TERV
2011.05.31. 16:51
Nekem most fizikailag jelentkeznek a nehézségek. Az isteni tervet aktiváló kódok indultak el belőlem. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, a krisztusi énemnek kellett előbb aktiválódni.
Mert ahogyan Istenhez csak Jézuson keresztül lehet eljutni, úgy az isteni terv megvalósításához is csak saját krisztusi énemen keresztül.
Szellemben már megtettem ezt az utat. 97-től kezdődően. Most végre megtörténik a fizikai szinten is.
Annyiszor kellett választanom az utóbbi időben. És én mindig választottam. Vagy egyiket a felkínált lehetőségek közül, vagy a másikat, vagy mindkettőt. Most először döntöttem másként. Most az ISTENI TERVET választom. Abban minden benne van, ami nekem való, ami nekem készült Istentől, és aminek a megélése tartós örömet okoz.
Meg merem kockáztatni azt is, hogy egyedül ez hoz boldogságot. Bár még nem tudhatom, mert még nem éltem meg… Vagy megéltem, csak kiestem belőle, amint másra figyeltem?
Szeretlek, Izi…a legelső pillanattól fogva, ahogy megláttalak abban az életben, amire vissza tudok emlékezni. Szeretlek, és mindig szeretni foglak, és ezen nem változtat semmi. Az sem, ha épp egyiken vagy másikan letérünk arról az útról, amelyen egymás iránti szeretetünket kinyilvánítjuk. Ettől csak még erősebb lesz a köztünk lévő eltéphetetlen szál, amivel Isten kötött össze minket…
ÚJ PÜNKÖSD
2011.05.24. 12:57
A mostani nagyon különleges Pünkösd lesz. A lélek felébred azokban, akikben eddig aludt. Önmagára ébred az isteni lélek teljesen. Emlékezni fog az isteni tervre, és be is fogja teljesíteni.
Ezt próbálja meg minden eszközzel akadályozni Ahrimán, és szellemi táplálékkal eteti szellemünket. Figyelmünket minden módszerrel igyekszik magára vonni. De abban a pillanatban, ahogy valaki nem figyel rá, kikerül az irányítása alól.
Amíg megérteni akarunk bármit, amíg félünk bármitől, addig az ő irányítása alatt vagyunk.
Ez nem azt jelenti, hogy tudatlanul kell élnünk. Az isteni lelken keresztül világossá lesz minden. Értelmet nyer minden, az elme magyarázatát, a szellem tapasztalatát túllépve.
Ahrimán azért akadályozta minden eszközzel a lélek felébredését, mert neki a lélek öntudatlan, alvó állapotában kell, hogy irányítani tudja. A felébredt lélekre, az öntudatos lélekre ugyanis nincs hatása. Az utolsó pillanatig küzd. Ezért olyan nehéz a mostani időszak.
Csak egyet tehetünk Ahrimán ellen. A Fény felé és a Szeretet felé figyeljünk. Kapunk segítséget mindig hozzá.
A mostani Pünkösd beteljesítése az elsőnek, mikor a Szentlélek galamb képében Jézus apostolaira szállt. Most nagyon sok lélek ébred fel. Sokakban aktiválódik a lélekmag, mely többé már nem MAG lesz, hanem önMAGa, teljesen betöltve a testet, összekapcsolódva a szellemmel, hogy EGY-SÉG-be rendezze az Ember hármas lényét: a test-lélek-szellemet.
A megosztottságnak ezzel vége. Mert amint BENT, úgy lesz KINT is…
HARMÓNIA
2011.05.22. 09:58
A politika és az egész mostani világ mind mesterségesen gerjesztett impulzusokkal bombáz minket. Megosztásra kényszerít. Hogy dönts, mi a jó neked, és mi az, ami nem jó. Amíg arra figyelsz, számodra mi a jó vagy rossz, addig létre is hozod. Amire ugyanis a figyelmedet fordítod, azt valósítod meg.
Beleragadtam én is abba, hogy mit tudok elfogadni és mit nem. De amint kiléptem az elutasítás oldalból, az elfogadásba se kényszerültem bele, és minden semlegessé vált. Polaritását veszítette.
A polaritás ugyanis nem valós. Illúzió. A természetes állapota mindennek a HARMÓNIA, az egyensúly, vagyis az egyik-oldalra-sem –billenés.
ISTENI ELRENDELÉS
2011.05.19. 09:57
Nem Mu-ban, a szakadéknál kezdődött a szétválásunk Izivel. Hanem mielőtt összeházasodtunk, a hajónk kapitánya tette nekem ajánlatot, hogy legyek a felesége, mert ez jó lenne az embereknek minden szempontból. És én elgondolkodtam. Érteni akartam, miért lenne jobb nekik. És így a figyelmem fókusza másra helyeződött. Az isteni akarat helyett az emberi került a figyelmem középpontjába.
Már látom, nincs mit megérteni, nem is volt soha. Az az út nem helyes, csak a figyelmemet akarták elvonni az isteni elrendelésről. Sikerült. Jó sokáig… De hála Istennek most már felismertem az isteni tervet. Tudom, mi a dolgom, és ki a társam ebben. Nem fogok ezentúl másra figyelni. Óriási felismerés. Pedig milyen egyszerű…
Megmutatkozott, mi az isteni elrendelés. Többször is. Eddig nem értettem, miért mutogatja magát, ha úgysem valósul meg. De már értem, hogyan működik.
Csak úgy tud futni ez a főprogram, ha semmi más alprogram nem fut alatta. Főleg nem az, ami nem kompatibilis vele, sőt, a felülírására törekszik.
A főprogram a szívbe van írva. Csak akkor működhet, ha mindent a szívből indítunk, és nem kötünk hozzá sem feltételeket, sem elvárásokat. Hagyjuk megtörténni a dolgokat. A rossznak tűnőt is. Ezek csak addig rosszak, míg ütközési felület van a vírusszerű alprogramok és a főprogram között.
Amikor figyelmünket a főprogramra fordítjuk, az összes alprogram leoldódik. Eredendően csak EGY dologra vagyunk programozva Isten által. Ez a főprogramunk. Minden más csak elnyomni készül ezt, megváltoztatni, és ez minden esetben a Sötét Oldal manipulációinak eredménye. Ahrimán mesterkedése.
AZ IGAZI
2011.05.17. 09:53
Mindazt megtalálom másban is, ami Iziben megvan, csak szétszórva. Mindenkiben más részt.
Megtehettem volna ismét, hogy másban keresem, ahogy Olaszországban tettem, s aminek nyűgeit most nyögöm rendesen. De ezúttal a szívem győzött. Ezúttal végleg úgy döntök, hogy ELFOGADOM őt társamként, akármilyen is, akármennyire megbánt néha, akármennyire fölém akar kerekedni, vagy irányítani, vagy jobb és szebb és erősebb lenni tőlem. Ez csak azt jelzi, hogy nem vállalja még önmagát teljesen. Hogy a látszat még elragadja időnként. Még az illúziókat nem mindig tudja megkülönböztetni a valóságtól, és én azért vagyok ebben erősebb, hogy segíthessek neki.
Tegnap reggel éreztem, hogy valami már másképp van benne, hogy közelebb jött hozzám egy lépéssel, hogy megszűnt az ellenállás benne velem szemben. Aztán este olvastam a blogját. Régen írt már, de most, bár kicsit zavarosan, de leírta, hogy hazudott magának valamiben. Érdekes, mert mielőtt olvastam, előtte döntöttem úgy, hogy NEM KERESEK mást, mert szükségtelen, s ha nem vállalom fel őt teljesen,a tévedéseivel együtt, nem is fog jönni.
Este még beszéltünk Tommal, mikor éreztem, hogy megfogja a kezem, szellemileg (nem Tom, hanem Izi). Nem értettem, miért. Meglepetésként ért. Valamilyen erő elkezdett áradni köztünk; valami, ami eddig elválasztott, most eltűnt.
Onnantól folyamatosan érzem őt. Éjszaka nagyon erősen éreztem a jelenlétét, még az illatát is. Kicsit én is meg vagyok zavarodva, mert hirtelen és váratlanul történt, és már teljesen lemondtam róla, de már kezdem érteni, mi történik.
A szellemi szinten is egymásra találtunk vele, és most ezek az energiák jönnek le a fizikai szintre, hogy a fizikai világban is megvalósítsák ezt az eseményt. Hogy meg tudjuk élni fizikai testben is, az anyagban is, LENT is, amit FENT már sikerült.
Már nem félek attól, hogy egyedül maradok, társ nélkül, mert őt nem veszíthetem el soha, csak ha félelmemnek adok utat és teret.
KOPOGTATÁS
2011.05.10. 10:10
Ráéreztem az EFT technikára teljes egészében. Hú, mennyi mindent sikerült végleg levetnem. És egyúttal elindítanom is. Mert rájöttem, hogy arra is használható ez a technika, hogy a fizikai világba belépjek vele az energiák világából.
Vagyis a finomanyagi szintről a durvább anyagiba. És ehhez valamilyen fizikai jellegű beavatkozás, ill. kulcs szükséges. Ez a legegyszerűbb módszer. Kopogtatás az ajtón, hogy beléphessek rajta, hogy kinyílhasson. A meridián-pontokon kell kopogtatni az ujjaimmal az EFT technika szerint. És ha a fizikai test anyagán kopogtatok, egyúttal a fizikai szint ajtaján is.
KOPOGTATÁS…Atyám… Világos már! Pár héttel ezelőtt Izi írta a szerelmének egy versben, még mielőtt az a lány megjelent volna, hogy „ Ha szeretsz annyira, hogy lenyomod az ajtókilincset, én érezni fogom, és segítek belülről megnyitni az ajtót”. Vagy valami ilyesmit. Kopogtatok az ajtón. Azon az ajtón, ami mögött ő áll, és vár engem… J
Éreztem, hogy az az írás nekem szól. Nagyon mélyről jött belőle. Abból a részéből, aki ismer engem. Bár a tudatos része nem ismeri el, hogy nekem szólna. Sőt; legszívesebben kitiltana engem a Mindenségből… de nem ez a lényeg, hanem hogy ÉRTEM. Teljesen.
Tudom, hogy azért szakított meg velem minden kapcsolatot, mert emlékeztetem a fájdalmára, amit a szerelem elvesztése okozott neki. Az én elvesztésem. Csak azt nem tudja, hogy az ő fájdalma az enyém is, mert én is elvesztettem a szerelmemet. Őt. Minden egyes életemben Lemuria óta, mióta halandó lettem…
Mindig a szerelem miatt haltam meg. Most pedig a SZERELEM miatt fogok ÉLNI. Örökké.
Tessék…nem akartam Iziről írni, de úgy látszik, minden út ide vezet. Hiába vagyok nyitott minden és mindenki felé, a szívem rég érzi, hogy bármi más felesleges kör lenne. Nekem EZT kell megoldani. Vele. Isten ezt adta. Én köszönöm neki…
BYE, ILLÚZIÓK!
2011.05.06. 11:50
Újabb felismerések. Fáj a fejem napok óta. Érzem benne a feszültséget. Ahogy olvasgattam a látással kapcsolatos információkat, hogy mi okozza pl. a rövidlátást, egyszerre megértettem sok mindent. Attól alakulhat ki a rövidlátás, ha kitartóan bámulunk valamit. És akkor…BUMM, leesett, és nagyot szólt.
Igen, ezt a feszültséget érzem a szememben. Hogy erőlködik a szemem. S mivel a szem kapcsolatban van minden belső szervvel, a szememben csak az tükröződik, hogy minden belső szervem is megfeszítve működik.
Ezért feszültem rá mindenre, amit csináltam, ezért volt bennem a megfelelési kényszer sokáig. S mindezt talán az okozta, hogy hamarabb születtem 1 hónappal, mert nem bírtam belül a feszültséget. Anyukámnak ugyanis nagyon magas volt a vérnyomása a terhesség alatt. S amilyen a születés, olyan az egész élet. Megéltem a feszültséget mindenben; érzelmekben, tudásban, a testem működésében.
Bár már egy ideje tanulom a lazítást, így tudom, hogy az az én természetes állapotom. Csak kívülről rám erőszakolta a világ az ő akaratát, ami ütközött mindazzal, amit hoztam magammal.
De most eljött az idő; megélhetem végre, amiért ide jöttem. És biztosan tudom, leválok az erőlködésről, és önmagam leszek végre. Megértettem, így levethetem…
HELYRE-ÁLLÍTÁS
2011.05.05. 11:14
Szembesültem valamivel, s egyúttal a megoldást is megkaptam rá. Helyesebben előbb a megoldás jött, aztán a felismerés. Megoldás arra, hogy a szemem hogyan javulhat meg. Isten küldte a technikát. Egyszer csak megtalált engem.
Tegnap este láttam egy videót az EFP technikáról. Szinte mindenre alkalmazható. Meg is mutatom, mert biztosan jó hasznát veszed te is.
És itt az oldal, ahonnan a kézikönyv letölthető:
Szóval, megnéztem kíváncsiságból azt a részt, ami a látás korrigálásával foglalkozik. Végigcsináltam a gyakorlatot, és olyan dolgok szabadultak fel bennem, hogy hihetetlen. És megértettem, hogy már elő volt készítve minden ahhoz, hogy ide eljussak. Hetek óta erre készítettek fel, a „fejropogás” is hozzá tartozott többek közt.
Tehát alkalmassá váltam arra, hogy kilépjek a hiányosságaimból, hogy megoldjam, ami bánt és ami nem működik, az tudjon működni.
Eddig is értettem, miért nem látok jól, de most konkrétabb lett minden. Rövidlátó vagyok születésem óta. Ami azt jelenti, hoztam valamit előző életemből, amit nem akarok meglátni, és az nem bennem van, hanem távolabb, a külvilágban. Közelre jól látok, magamat jól látom. Csak ami messzebb van…
Konkrétabbá vált, mi az. Össze tudom már foglalni, mert elkezdett leoldódni rólam a gyakorlat hatására. A felismerés ereje volt az oldószer. Ez a gondolat végighullámzott rajtam, s a mozgás által energia keletkezett, mely az energiapályáimban az ezzel kapcsolatos akadályokat elkezdte kisöpörni belőlem. Ezt neveztem én eddig az Igazság rezgésének, ahogyan ez az energia végigzúgott a meridiánjaimon.
Szóval, amit nem akartam meglátni az az, hogy a rossz dolgok, amik a szenvedésemet okozták NEM Isten akaratából történtek velem. Nem ismertem a szellemi erők manipulatív játszmáit, valami miatt elzártam magam tőle.
Talán mert történt egyszer még az Égben, a Mennyországban egy olyan fájdalmas történet, melyet nem akartam újra megélni. Nevezetesen az, hogy a társam, a szerelmem azt hitte rólam, hogy Ahrimán a maga oldalára állított. Hogy tud engem befolyásolni, és irányítani. S hogy mindezt azért csinálja, hogy tőle elvegyen valamit, s ezzel megakadályozza Isten tervét.
Isten a társamra bízott valamit. Egy kulcsot, melynek másik felét arra az angyalra bízta, aki közben megtagadta őt, és egyre több angyalt igyekezett ellene fordítani. A társam azt hitte, engem is átállított, és elfordult tőlem. Pedig én csak igyekeztem szeretettel fordulni a megtévedt angyal felé, mert Isten teremtményét láttam benne. De a társam már bennem is ellenséget látott…
Ezt megismételtük idelent is. Hiába zárkóztam el előle, hiába nem akartam látni, végig kellett játszani. Amint fent, úgy lent. És végignézni, ahogy Ahrimán egyre több angyalt és embert állít a maga oldalára.
És a társam, csodák csodája, szintén szemüveget visel, csak ő távollátó. Ami azt jelenti, távolra jól lát, de közelre nem. Magát nem látja jól, és ami vagy aki a közelében van, azt sem. Ha közel megyek hozzá, rosszul lát engem, ha távolodom tőle, akkor jobban.
Szóval, ezért kellett elválnom tőle? Hogy távolról figyelhessen? Vagy ezért kellett elszakadnunk egymástól, mert így lát?
Az én szemüvegem kicsinyít. Le kell kicsinyíteni a problémákat számomra, hogy jól lássam. S ez így is van, mert amíg teljesen elborít a maga nagyságában, mindentől pánikba esem. A társamnak viszont fel kell nagyítani a dolgokat, hogy megláthassa, különben nem veszi észre.
Éjjel magasabb szemszögből is ráláttam erre a dologra. Minden olyan tudás, ami a szellemet kiáltja ki kezdőpontnak és a szellemre fókuszál, abban akar megoldani mindent, az Ahrimántól származik. Mivel Isten őt letaszította a lelki szintről a szellemire, ezért nincs lelke. Ahhoz, hogy teremteni tudjon, hogy életet vigyen bele abba, amit akarattal megteremt, lelket kell rabolnia. A teremtés és az érzelem a lélek kiváltsága, a szellemben a tudás van. Isten szeretetből teremt, lélekből. A szellem csak információs tárház, ami a lelki teremtés megélt, kipróbált, beteljesedett energiáit őrzi.
Ahrimánnak a tudás kellett, mert meg akarta fejteni a teremtés titkát. Ő is teremteni akart Istenhez hasonlóan. De Isten csak a lelken keresztül tud teremteni, az övé viszont, mivel levettetett a Lelki Égből, a lelki szintről, a Szellemi Égben nem tud működni. El lett zárva egy része, mivel Isten ellen fordult.
Talán azért kaptam ennyi embert a mostani életemben, akik mindenféle szellemi manipulációs technikát alkalmaztak, szellemgyógyítás címén, hogy ezt felismerjem. Hogy nyilvánvaló legyen számomra, ki hová tartozik. Eleinte elborzasztott, és nem értettem, miért csinálják ezek az emberek a dolgaikat, miért feszülnek rá akarattal arra, amit elérni lélekből, megengedéssel, elfogadással rövid idő alatt tartósan meg lehet oldani. De szellemből indítva állandóan ugyanazokat a köröket futják, mert az energiát csak így tudják elérni, ami az állapot fenntartásához szükséges.
Na, asszem elég ennyi egyszerre …
AGYŐ, EGÓ!
2011.04.29. 10:59
Kezdem érteni… A krisztusi energiák mozdítanak az isteni elrendelés felé.
Ahogy átzúdult rajtam az első adag, máris leoldotta rólam, ami még belém kapaszkodott, és nem tudtam elengedni. A munkát a Múzeumban. De Isten megoldotta helyettem.
Végre! Szabadnak érzem magam. És érzem, mozdul a többi is. Minden, ami nekem van szánva, amiért itt vagyok, ami Istentől nekem indult…
Persze, a családom, az ismerősök, volt munkatársak mindannyian felzúdultak az igazságtalannak látszó döntés miatt. Csak nagyon kevesen értik, hogy végre én magam vezetem az életem, vagyis az isteni részem vezet, és ledob magáról minden istentelent már nemcsak belül, hanem kívül is. Az egóm fejet hajtott Isten előtt most már kívül is. Az egom ment volna dolgozni pénzért a látszólagos biztonságba, de az isteni részem erősebb volt, és felülírta az egós döntést.
A CSODA ELKEZDŐDIK?
2011.04.27. 15:48
Nocsak, mi történt már megint….
Miután megadtam magam a sorsnak, és elvállaltam, hogy újabb fél évet húzok le a hideg és penészes múzeumban, ma felhívtak az Önkormányzattól, hogy találtak valakit, és rám nem tartanak igényt. Ez közlés volt, nem kérdeztek semmit tőlem.
Kicsit ledöbbentem, de már közben is éreztem, hogy lám, mégis minden rendben van, mert Isten nem engedi már, hogy a régi visszahúzzon. Már nem tud működni számomra a rabszolgaság intézménye :)
Most már csak az Újnak kell belendülnie. Amiért már nagyon sokat tettem, de erőlködni nem fogok. Ez már nem úgy működik. Itt már az isteni teremtő erő hátára vesz, és repít Isten célja felé. Hallelujah!!!
AKTIVÁLÁS
2011.04.27. 09:43
Húúú, egész éjjel fura dolgok történtek. Nagy recsegés-ropogást hallottam belülről a fejemben. Először a tarkómon, aztán kúszott lefelé a gerincemen. Kb. ahhoz hasonlítanám, mint mikor az embernek korog a gyomra. Korgott a fejem :) Jó vicc…de tényleg ez történt.
Aztán elaludtam, majd mikor pár óra múlva felébredtem, újra elkezdődött, ezúttal elölről. A homlokomnál, aztán ment elöl le a gerincemen. Nagy megkönnyebbülés volt utána. Annyit megértettem belőle, hogy a krisztusi énem aktiválódott. Összekapcsolódtam vele. Nem tudom még, mire jó, és nem is nagyon beszélek róla, mert azt már rég megtanultam, hogy a legtöbb emberben azok a dolgok, amik velem történnek, vagy belőlem születnek, csak irigységet indítanak el.
Pedig én nem akarom, hogy ezek a dolgok megtörténjenek velem. Legtöbbször csak utána értem meg, mi történt. Egyszerűen csak hagyom magam az isteni teremtő erőnek irányítani.
Igyekszem nem okoskodni. Most valami aktiválódott, amire majd szükségem lesz, de nyilván először még meg kell erősödnöm, és meg kell tanulnom benne maradni, hagyni, hogy működjön, hogy áradjon bennem az az erő, ami ezen a csatornán keresztül belém áradt.
Nem fájt egyáltalán, érdekes volt…Az a fénylény, aki segített a behangolásban, nagyon nagy szeretettel tette a dolgát. És roppant gyorsan.
Végig azon izgultam, hogy ha ezt most mindenki érzi, akkor pl. a családom nehogy nagyon megijedjen tőle. De reggel egyikük sem mondta, hogy bármi is történt volna. Ezek szerint csak velem esett meg…Lehet az is, hogy mindenki megélte, csak nem mindenkiben tudatosult… Majd kiderül.
FÉNY
2011.04.25. 10:35
Kezdem érteni a miértet. Miért kellett ennyi szenvedést megélnünk sok társammal együtt. Azt látom, hogy az Isten által eltervezett életünket nem élhettük, mert a Sötétség mindig beavatkozott, és akadályozta ezt. Nem azért, mert nekünk akart ártani, szó sincs erről. Istennek akarta megmutatni az erejét.
Mi itt csak eszköz voltunk, ütközőpontja a Fény és a Sötétség harcának. Mit tud tenni egy tökéletesnek teremtett lény (az Ember), ha egy másik tökéletesnek teremtett lény (a bukott angyal) megpróbálja útját állni isteniségének? Vagy az egyik oldalra áll, vagy a másikra. Vagy megtagadja teremtőjét, s nélküle próbál boldogulni, vagy életét a kezébe helyezve teljesíti Isten akaratát.
S Isten akarata nem az, hogy az Ember boldogtalan legyen. Az ő akarata az, hogy megmutassa a Sötétségnek az Emberen keresztül, milyen, ha a Fény oldalán áll valaki. Hogy megmutassa a visszautat. A Föld teremtése azért jött létre, hogy a sötétbe hullt lelkek újra felemelkedhessenek. Isten az Embert azért teremtette, hogy a bukott angyaloknak segítség legyen.
A Sötétség miatt vagyunk itt. Hogy felemeljük a Fénybe. Nélkülünk nem tudnak felemelkedni. Mert erre lettünk teremtve. Hogy felfényesítsük a sötétet. Hogy a sötétek ármánykodásai által átélt szenvedéseink felébresszék bennük a lelkiismeretet, és megtisztulhassanak. Hogy felismerhessék, hol a helyük eredendően. Hogy visszatérjenek oda, ahonnan lázadásuk elvezette őket: Istenhez.
S úgy érzem, ezt a munkát sikerrel elvégeztük. Mert Isten nem a végtelenségig akar minket gyötörtetni és szenvedtetni a sötét elnyomók által. Az a célja, hogy az egész Föld a Mennyország része legyen. Az Ég egy darabkája, ahol fizikai testben megélheti az isteniséget mindenki. S teremthet az ő mintájára, lelke gyönyörűségére, szelleme épülésére bármit.
És ez a cél nem a valamikori ködös jövőben fog megvalósulni. Része lehet benne bárkinek, aki megértésben eljut ide. Aki meg tud bocsátani ellenségeinek, és hajlandó elfogadni az isteni vezetést. Ez az időpont MOST van. Az Időnek ebben a részében bármikor megvalósulhat bárki számára.
ERŐPRÓBA VAGY SZÍVATÁS?
2011.04.21. 16:41
Vajon miért kell megélnem azokat, amiket nem akarok? Talán épp ezért vagyok itt? Ha azt kéne megélnem, amit szeretnék, ami szép és jó, akkor nyilván nem itt lennék, hanem egy másik világban, ahol az működni tud. Itt nem tud. Különben működne.
Nem az én hibám. Többször is próbáltam. Mindent megtettem. A végletekig elmentem. Sőt; azon is túl. Saját határaimon túl, és másokéin is… Mégsem értem el soha semmit abból, amire vágytam. Csak majdnem. Csak azt hittem, már azt élem…
Igen, ez a világ az, ahol meg lehet élni minden mocskot. Ki lehet próbálni, milyen minden szépnek és jónak az ellentéte. Ha valami szépen kezdődik el, boldog vagy, tutti, hogy hamar megtapasztalod a másik oldalát is. Ha megteremtesz valami pozitívat, valami csodálatosat, biztos lehetsz benne, hogy rögtön megjelenik a negatív párja is.
Ha megjelenik egy kis Fény, rögtön belendül a Sötétség is. Ó, Istenem, csak egyszer vége legyen ennek a rémálomnak! Bár ébrednék már fel ott, ahol alszom, amit régen Jézus mutatott, s élném tovább az ottani életemet. Minek kellenek ezek a hülye álmok? Nem akarom ismerni őket!
Az elmúlt többezer évben megtapasztalhattam, milyen is, mikor az Isten által elrendelt dolgokat a Sötétség nem engedi megvalósulni számomra. Isten szerint meg kellett élnem, különben nem történhetett volna meg. Ő megengedte. Lehet, hogy nem ő akarta így, de hozzájárult, hogy így legyen. Én biztos, hogy nem akartam…. Ki akarna szenvedni, s elveszíteni, ami boldoggá teszi? Hisz mindenki azt keresi, ami örömöt okoz neki… Kivéve a sötéteket, mert az ő céljuk az, hogy Isten gyermekeit akadályozzák. Az emberen állnak bosszút, mert Isten kirakta őket az országából.
Attól, hogy nekem kell megélni ezeket a dolgokat, csak egy nyomorúságosabbat ismerek; tehetetlenül végignézni, ahogy más éli meg…
.jpg)
KÉNYSZER
2011.04.20. 11:14
Nagyon próbára tett a tegnapi nap. Hol is kezdjem?
Elkezdett működni az, amiért itt vagyok, a kreativitás megvalósítása mindenben, azok a dolgok születtek belőlem, amikbe szerelmes vagyok, de nagyon lassan épül…
Tegnap felhívott a jegyzőnő, felajánlotta, hogy menjek a Múzeumba dolgozni 8 órában, mint önkormányzati munkaerő. Na, ez betette nekem a kaput. Nincs más választásom, megint ezt kell csinálnom, amit nem akarok…Mehetek a penészt takarítani megint. Rendesen kiakadtam. Összeborult bennem minden. Gondolkodási időt kértem. Kaptam ma reggelig.
Olyan szinten borultam meg, mint még a szerelmeim elveszítésekor sem. Konkrétan azt éreztem, mintha megerőszakoltak volna…
Sírtam nappal, sírtam éjjel…Legszívesebben sikítva kirohantam volna a világból. Majd szétrobbantam.
Aztán éjjel angyalok dolgoztak azon, hogy elvigyék a sok rossz energiát, ami belőlem kiszakadt. Szegények, nem győztem bocsánatot kérni tőlük. És ami meglepő, Izi szelleme jött, és átölelt, és azt mondta, ne feledjem, hogy soha nem veszíthetem őt el.
Ez jólesett, nagyon.
Reggel aztán elmentem az Önkormányzathoz. Igent mondtam, mivel nem volt más választásom, valamiből nekem is élnem kell. Ennem kell, fel kell öltöznöm valamibe, és ez mind pénzbe kerül most még. Még nem tudom másként megteremteni magamnak, hiába értem, hogy hogyan kell, még nincs itt az idő, hogy ez működni tudjon.
És miután megtettem, kiderült, nem is olyan vészes a dolog. Nem kell ott ülnöm egész nap. 10-2-ig ott kell lennem, 2-től 4-ig meg otthon készenlétben. Ha jön érdeklődő, és telefonál, akkor be kell mennem. Takarítani nekem kell sajnos, de megmondtam, hogy nem fogom megszakítani magam, mert egész télen fájt a vesém, nem leszek órákig a hidegben. Persze, nem igazán tetszett, amit mondtam, de nekem se, amit kaptam. Heti egy szabadnap, és bármikor elmehetek közös megegyezéssel, ha az alapítványi munka beindulna.
Ebből megértettem, hogy hurrá! A régi már nem tud úgy működni, ahogy eddig. És nem rajtam múlik. Isten nem engedi már, hogy olyan mélyre letaszítsanak. S ha el is esek még néha, nyújtja a kezét, és felsegít. Soha többé nem kell már olyan mélyre lemenni senkinek, mint eddig.
De piszok nehéz volt ide eljutni, és soha többé nem akarok ide visszajönni, ebbe a világba... Persze, ez nem is marad már ilyen, mert folyamatosan emeljük...
EGYSZER ÚGYIS...
2011.04.13. 19:03
Igen, sejtettem, hogy ez lesz. Tegnap világosan éreztem, hogy Izi mit szeret abban a lányban; a csendet, hogy csendben van.
Engem keres, lényemnek azt a részét, amilyen 97-ben voltam. Mert akkorra volt bekódolva a találkozás. Én voltam, aki csendben elüldögélt bárhol. Óvodás koromban pl. nem szóltam egy szót se óvodában. Csendben voltam. Társaságban is. Akkor önmagam voltam, de még ösztönösen. Péter fordított ki önmagamból, illetve általa azok a szellemi erők, amik olyan irányba manipulálják az embert, hogy ne találja meg saját magát, ne tudja megvalósítani az isteni elrendeléseket.
Persze, akit így megtámadnak, az ha nem elég tudatos, és nem ismeri az ilyen játszmákat, az ő játékszerükké válik, s a félelme, tehetetlensége erejéből építkezik Ahrimán és bandája fent szellemben.
Bárcsak felismertem volna hamarabb. Úgy tűnik, már késő. Mindenre késő. Várhatok újabb 26 ezer évet, mire a Föld újra az isteni kegyelem állapotába kerül, hogy találkozzam a mellém rendelt társsal. Addig meg csak az utánzatok jönnek. Mert nem elég, hogy én felismertem, a társamnak is fel kéne. De ő egyre távolabb kerül tőlem, miközben ő se boldog, csak legfeljebb pillanatokra megelégedett.
Mindenesetre én nem táplálom tovább az ellenerőket a félelmemmel, szomorúságommal, tehetetlenségemmel, fájdalmaimmal. Imádkoztam eleget Iziért is. Ha Isten megengedi Ahrimánnak, hogy újra elválasszon tőle, legyen. Ha Istennek fontosabb ez, akkor én nem tehetek ellene semmit. Tudom, hogy egy szempillantás alatt felismerhetne Izi, ha Isten úgy akarná. De hadd tanuljon… Hadd tapasztaljon. Nem tehetek érte csak annyit, hogy bízom benne, egyszer felismer, egyszer eszébe jut, mit élt meg velem, egyszer felébred, egyszer átlát a fátyolon, és nem táplálja többé a Sötétséget, nem lesz a játékszerük.
ADAMA A PRÁNÁRÓL
2011.04.10. 18:14
- Adama, kérdeznék valamit.
- Kérdezz bátran!
- Hogyan kell beengedni a pránát a testbe? Próbáltam már a koronacsakrán keresztül, de olvastam, hogy vannak lények, akik pránát lélegeznek be. Kipróbáltam ezt is.
- Melyik volt jobb? Amit a koronacsakrán engedtél be, vagy amit levegővétel útján?
- Az orromon, torkomon keresztül intenzívebb volt.
- Akkor cselekedj eszerint.
- Ezek szerint helyes mindkettő?
- Igen.
- Akkor lehet, hogy az összes csakrámon keresztül beengedhetem?
- Próbáld ki.
Kipróbáltam, és ez is működött.
- Meg kell értened, nincs törvény a hogyanra. Az EGYSÉG azon része, ami TE vagy, aképpen tudja megvalósítani jelenleg a prána beengedését, ahogyan elmondtad. Az isteni egység minden egyes részén keresztül másként valósítja meg önmagát, más módszerekkel. Te még nem is ismered a pránát, a tulajdonságait, minőségét, mégis találtál már 3 módot is, melyen keresztül használni tudod ezt az ősi erőt. Bízz magadban! Hozd elő magadból azt, ahogyan azt CSAK TE tudod megvalósítani, ahogyan neked kell megélned. Ne a külső információkra hagyatkozz! Nem tudom neked azt mondani, hogy ÍGY vagy ÚGY működik, mert működik így is, úgy is. Bár jobban ismerem, mint te, én sem ismerem teljesen. Lehet, hogy neked egy minden eddigitől eltérő módon kell használnod a pránát, új lehetőségeket fedezve fel benne. De igaz ez minden másra is. Valósítsd meg, amiért itt vagy, ne másokat másolva élj!
- Most nagyon sokat segítettél. Köszönöm szépen. Pontosan értelek…
KARMA
2011.03.31. 17:23
„A karma kiegyenlítődött.” –hallottam egy hangot, miközben hazafelé sétáltam ma délben. És egy szempillantás alatt megértettem mindent. Miért kellett ezt megélnem ebben az életben a szerelemben.
Előző életemben, Olaszországban elutasítottam Izit, és mást választottam. Ezt kaptam vissza most. A szerelemben elutasítottak, és mást választottak, akiket szerettem. EZT nem tudtam eddig elfogadni sosem.
Egészen addig kellett ismételnem, míg az ezt alakító erőket fel nem dolgoztam mind. Ezért nem éreztem már lélekben semmit Izi mostani lépésével kapcsolatban azzal a lánnyal.
Nincs tehát szükség arra, hogy többször átéljük. Azok az erők, amik ezt létrehozták, elfogytak. Feléltem őket. S ezeket én magam indítottam el Olaszországban azzal, amit ott cselekedtem.
Az egész történet viszont nem Olaszországban kezdődött Izi és köztem, hanem Lemúriában. Elszakadásunk óta ez megy oda-vissza kettőnk közt, és a többi ember, a többi társunk, szerelmünk csak asszisztált ahhoz, hogy megtapasztaljuk a negatív tartományban is a szeretetet és a szerelmet.
Hogy hogyan tovább és kikkel? Fogalmam sincs. Talán azokkal kell megélni a jót is, akikkel a rosszat, talán nem. Majd Isten eldönti, és ha tudnom kell róla nekem is, tudni fogok.
(Egyébként pár napja folyamatosan magam mellett érzem Izi szellemét. Ugyanúgy, ahogy Mu-ban, régen. Messziről figyel.)
FELTÉTELEK NÉLKÜL
2011.03.29. 11:03
Éreztem hétvégén őt. Éreztem, hogy egy lánnyal van. Nem akaratból éreztem. Már napokkal előtte ezt mondtam neki (a fényképének a blogján), hogy menjen és élje meg, amit szeretne. Mert éreztem benne a feszültséget.
Aztán felrakta a fényképeket, amiket hétvégén készített, és rajta volt a lány is. Alatta meg a vers a szerelmének. Ledöbbentem, mikor megláttam. A lány nagyon hasonlít rám. ’97-ben, mikor sokat voltam Mátraházán, szinte teljesen így néztem ki. Róla is készült fénykép. Éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Az az ember, aki a képen van, nem az, aki eddig volt. Olyan ÜRES volt. És zavart.
Megdöbbentő dolog történt pár órával ezután. Magam mellett éreztem az ő lelkét. Mintha segítséget kérne… Nem értettem, mi történik, és miért, ezért Istenre bíztam. Ha ő ezt akarja, hogy megéljem, elfogadom.
S aztán lassan, lépésről lépésre felépült bennem, mi is történik valójában. Nem gondolkodtam rajta, csak hagytam, hogy a megértés felépítse magát bennem. Szellemből, nem elméből.
Megértettem, a lelkének a fénye nem tud áthatolni a szellemén. Ezért kellett nekem segíteni őt azzal, hogy a fényemmel tisztogatom a szellemét.
Egyszer csak, este kiszakadt egy ima a lelkemből:
- Kérlek, Istenem, segíts neki, hogy önmaga lehessen! Hogy a lelkének fénye áthatolhasson a szellemén, és megvalósíthassa magát a fizikai világban!
Nem értem, miért történt ez így, hiszen ellentmond mindannak, ami eddig lélekben és szellemben megtörtént velem vele kapcsolatban, de ha Isten ezt akarja, hogy megéljem, ki vagyok én, hogy tiltakozzam ellene? Megtanultam már, hogy hiába kérdezget engem, hogy mit szeretnék, úgysem az történik. A Sötétség mindig beleszól. De ha Istennek fontosabb, hogy a Sötétség irányítson ezen a Világon, én ugyan nem harcolok ellene, nem lázadok.
Fölösleges azon túráztatni magam, hogy ellenálljak ezeknek a történéseknek, vagy ki akarjak szaladni a világból emiatt. Úgyis mindig visszaküldenek.
Hát akkor ITT VAGYOK. Lássam, Isten, mit akarsz velem! Mutasd meg! Egy biztos: nem akarok most már SEMMIT. Vágytalan lettem. Miért vágyjak bármire, ha úgysem teljesül. Ettől még a szerelem ott van bennem. Te adtad nekem azt is…
Éjjel alig aludtam. Nem mintha nagyon izgatott volna ez az egész dolog, csak egyszerűen nem ment az alvás. S gondoltam, ha már ébren vagyok, megkérdezem Adamát és Mikost, mi is történik. Két jó tanácsot adtak. Az első, hogy bennem van a megoldás minden helyzetre. A másik, hogy jelenleg van, ami visszafelé mozdul, de csak azért, hogy megmutassa, az az út visszafelé vezet. Vagyis a Sötétség felé.
Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy minden bennem van, a Megoldás is minden bajra. De ami késik, nem múlik, kisugároztam magamból ennek a helyzetnek a megoldását. Hatalmas erő ment ki belőlem, és nagyon sokáig. Meglepődtem rajta…
Aztán, nem tudom, honnan, de előjött belőlem, hogy megteremtem az ebből következő jövőt számomra, ha Isten is így akarja. S miután megtettem, akkor értettem meg, hogy ilyet még sose tettem, ezért lehettem a Sötétek játékszere. Innentől fogva viszont én teremtem Isten segítségével az életemet.
Mikor valaki kezébe veszi a sorsa irányítását, épp így kell történnie, ahogy most én tettem. Nem akaratból, egóból, elméből, elhatározásból, mert az zsákutca, és örökös ismétlésre kényszerít. Hanem előbb lélekből, szellemből, Istenből.
Szó szerint kézbe vettem. A kezeimből ment kifelé az ez erő. És hogy mi lesz belőle, milyen jövőt formál nekem? Amilyet Isten akar nekem. Bízom benne. Mert ő szeret engem feltételek nélkül.
