Nem Mu-ban, a szakadéknál kezdődött a szétválásunk Izivel. Hanem mielőtt összeházasodtunk, a hajónk kapitánya tette nekem ajánlatot, hogy legyek a felesége, mert ez jó lenne az embereknek minden szempontból. És én elgondolkodtam. Érteni akartam, miért lenne jobb nekik. És így a figyelmem fókusza másra helyeződött. Az isteni akarat helyett az emberi került a figyelmem középpontjába.
Már látom, nincs mit megérteni, nem is volt soha. Az az út nem helyes, csak a figyelmemet akarták elvonni az isteni elrendelésről. Sikerült. Jó sokáig… De hála Istennek most már felismertem az isteni tervet. Tudom, mi a dolgom, és ki a társam ebben. Nem fogok ezentúl másra figyelni. Óriási felismerés. Pedig milyen egyszerű…
Megmutatkozott, mi az isteni elrendelés. Többször is. Eddig nem értettem, miért mutogatja magát, ha úgysem valósul meg. De már értem, hogyan működik.
Csak úgy tud futni ez a főprogram, ha semmi más alprogram nem fut alatta. Főleg nem az, ami nem kompatibilis vele, sőt, a felülírására törekszik.
A főprogram a szívbe van írva. Csak akkor működhet, ha mindent a szívből indítunk, és nem kötünk hozzá sem feltételeket, sem elvárásokat. Hagyjuk megtörténni a dolgokat. A rossznak tűnőt is. Ezek csak addig rosszak, míg ütközési felület van a vírusszerű alprogramok és a főprogram között.
Amikor figyelmünket a főprogramra fordítjuk, az összes alprogram leoldódik. Eredendően csak EGY dologra vagyunk programozva Isten által. Ez a főprogramunk. Minden más csak elnyomni készül ezt, megváltoztatni, és ez minden esetben a Sötét Oldal manipulációinak eredménye. Ahrimán mesterkedése.
