Az elutasítást kellett megélnem minden szerelmemmel. Azt, hogy mikor elmondtam valakinek, hogy szeretem, akkor elbúcsúzott tőlem. Kapálóztam ez ellen, kerestem a hibát magamban, a másik félben, nem akartam folyton ezt megélni, de ma végre megértettem, miért történt.…

      Ma reggel erre a versre ébredtem. 2 soronként jött elő. Felébredtem, 2 sort leírtam, újra elaludtam, megint jött 2 sor.  :)   Fehér rózsaszál újra a Fénybe áll. Gondolkodik, töpreng; míg fél, addig nem röppen. Nekilódul, feszül, de már nem menekül.    

     Ismét kapom, amit eddig. Ugyanúgy, ahogy eddig mindig; akit szeretek feltételek nélkül, az a Sötétséget látja bennem, és mindenáron a saját képére akar formálni. Csakhogy ez most már nem zavar. Már tudom, honnan ered.    Amint FENT, úgy LENT.…

    Nagy felismerések, nagy elengedések, nagy megbocsátások, nagy fellélegzések. Nagy lépések. Gyors lépések. Nem beleragadva a fájdalomba, mint eddig. Felszínre jön a mocsok, és engedem, hogy menjen. S ami alatta van, az maga a Fény.    Tomi amilyen…

    Hú, elkapott a gépszíj rendesen. Újra előjöttek a berögzült viselkedési minták, amik lehúztak a szenvedésbe, és félelemben tartottak.    Attól tettem függővé az életemet, hogy mások mit éreznek felém. Lemuriában még megvolt az ikrem. De az ő…