Nem az a lényeg, hogy kivel, mikor, és mit élsz meg, nem az a fontos, amit megélsz, hanem az, hogy minden hátráltató körülmény ellenére meg tudsz-e maradni a szeretetben, vagy kiesel belőle.

   Ahogy végiggondolom, minden egyes emberi kapcsolatomnak ez volt a mércéje ugyanúgy a barátságokban, mint a szerelmekben. Le tudtak-e húzni az ellenerők a Fényből és Szeretetből a Sötétségbe és Szenvedésbe, vagy nem.

   Elismerem, sokszor sikerült nekik. De minden alkalommal, amikor egy új kört kezdtem, egyre fentebbről kezdtem. Már nem kellett olyan mélyre lemerülnöm, mint előzőleg. És most, a legvégén megmaradtam FENT. Egyáltalán nem merültem le. Amint észrevettem, hogy süllyedek, rögtön visszakapaszkodtam. Persze, eleinte nem volt tudatos. Az első részben nem volt az, de a másodikban már kezdtem felismerni, a harmadikban pedig már teljesen megértettem. Valaminek a végére értem ezzel, az biztos.

   A 11-i kapunyitás második része közeledik. Nagyon erősen érzem. 12.12-én. Azt is érzem, hogy a harmadik részben fog ténylegesen a fizikai valóságban is megtörténni. Hogy hogyan, majd kiderül. Istenre bízom. Az ő dolga ezzel foglalkozni, nem az enyém.