Húúú, egész éjjel fura dolgok történtek. Nagy recsegés-ropogást hallottam belülről a fejemben. Először a tarkómon, aztán kúszott lefelé a gerincemen. Kb. ahhoz hasonlítanám, mint mikor az embernek korog a gyomra. Korgott a fejem :) Jó vicc…de tényleg ez történt.
Aztán elaludtam, majd mikor pár óra múlva felébredtem, újra elkezdődött, ezúttal elölről. A homlokomnál, aztán ment elöl le a gerincemen. Nagy megkönnyebbülés volt utána. Annyit megértettem belőle, hogy a krisztusi énem aktiválódott. Összekapcsolódtam vele. Nem tudom még, mire jó, és nem is nagyon beszélek róla, mert azt már rég megtanultam, hogy a legtöbb emberben azok a dolgok, amik velem történnek, vagy belőlem születnek, csak irigységet indítanak el.
Pedig én nem akarom, hogy ezek a dolgok megtörténjenek velem. Legtöbbször csak utána értem meg, mi történt. Egyszerűen csak hagyom magam az isteni teremtő erőnek irányítani.
Igyekszem nem okoskodni. Most valami aktiválódott, amire majd szükségem lesz, de nyilván először még meg kell erősödnöm, és meg kell tanulnom benne maradni, hagyni, hogy működjön, hogy áradjon bennem az az erő, ami ezen a csatornán keresztül belém áradt.
Nem fájt egyáltalán, érdekes volt…Az a fénylény, aki segített a behangolásban, nagyon nagy szeretettel tette a dolgát. És roppant gyorsan.
Végig azon izgultam, hogy ha ezt most mindenki érzi, akkor pl. a családom nehogy nagyon megijedjen tőle. De reggel egyikük sem mondta, hogy bármi is történt volna. Ezek szerint csak velem esett meg…Lehet az is, hogy mindenki megélte, csak nem mindenkiben tudatosult… Majd kiderül.
