Erőt próbáló időszak. Néha a fellegekben szárnyalok, néha a porban fetrengek. De most már megértettem, ha nem akarok tovább itt időzni, lépnem kell. Tudatos teremtőként megteremteni a következő lépést magamnak.
Elsőként, ami a legjobban kínoz, a megélhetés. Elég abból, hogy félelemben kell leélni a napjaimat. Attól rettegni, holnap lesz-e mit enni, vagy elveszik azt a kis segélyemet is, amin eddig elvegetáltam valahogy. Ezért segítségül hívtam az őrangyalom, hogy mutassa, merre lépjek tovább. Megteremtettem már a lehetőségét a bőségnek mindenki számára. Akkor mi a fenéért nem történik már végre meg?
Angyalom rávilágított, hogy többlépcsős minden. Így segített megérteni, merre tovább. Kérem hát, hogy felismerhessem a bőség megteremtésének következő lépését. És lőn világosság; minden roppant egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl; ezennel megteremtem a bőség megvalósulásának következő lépcsőfokát…
És a szerelem? Az se lehet bonyolultabb, azt megteremteni, és működésbe lendíteni. Összekaparom hát magamban az összes szerelmet, és ezennel behívom vele az életembe az egyetlen igaz szerelmemet. Itt az ideje, hogy megéljem vele a teljes összefonódást, a harmóniát, egymás lényének teljes tiszteletben és szabadságban tartása mellett. Hogy megéljük végre a félelem nélküli tökéletes szerelmet, a testi-lelki-szellemi kielégülést.
Isten segítségével, angyalok segítségével jöjjön létre mindez. S ezennel induljon el a többi emberben is ennek lehetősége. Legyen minden Isten akarata szerint. Legyen ÍGY, ha így kell lennie.
