Kezdem érteni… A krisztusi energiák mozdítanak az isteni elrendelés felé.
Ahogy átzúdult rajtam az első adag, máris leoldotta rólam, ami még belém kapaszkodott, és nem tudtam elengedni. A munkát a Múzeumban. De Isten megoldotta helyettem.
Végre! Szabadnak érzem magam. És érzem, mozdul a többi is. Minden, ami nekem van szánva, amiért itt vagyok, ami Istentől nekem indult…
Persze, a családom, az ismerősök, volt munkatársak mindannyian felzúdultak az igazságtalannak látszó döntés miatt. Csak nagyon kevesen értik, hogy végre én magam vezetem az életem, vagyis az isteni részem vezet, és ledob magáról minden istentelent már nemcsak belül, hanem kívül is. Az egóm fejet hajtott Isten előtt most már kívül is. Az egom ment volna dolgozni pénzért a látszólagos biztonságba, de az isteni részem erősebb volt, és felülírta az egós döntést.
