Mindazt megtalálom másban is, ami Iziben megvan, csak szétszórva. Mindenkiben más részt.
Megtehettem volna ismét, hogy másban keresem, ahogy Olaszországban tettem, s aminek nyűgeit most nyögöm rendesen. De ezúttal a szívem győzött. Ezúttal végleg úgy döntök, hogy ELFOGADOM őt társamként, akármilyen is, akármennyire megbánt néha, akármennyire fölém akar kerekedni, vagy irányítani, vagy jobb és szebb és erősebb lenni tőlem. Ez csak azt jelzi, hogy nem vállalja még önmagát teljesen. Hogy a látszat még elragadja időnként. Még az illúziókat nem mindig tudja megkülönböztetni a valóságtól, és én azért vagyok ebben erősebb, hogy segíthessek neki.
Tegnap reggel éreztem, hogy valami már másképp van benne, hogy közelebb jött hozzám egy lépéssel, hogy megszűnt az ellenállás benne velem szemben. Aztán este olvastam a blogját. Régen írt már, de most, bár kicsit zavarosan, de leírta, hogy hazudott magának valamiben. Érdekes, mert mielőtt olvastam, előtte döntöttem úgy, hogy NEM KERESEK mást, mert szükségtelen, s ha nem vállalom fel őt teljesen,a tévedéseivel együtt, nem is fog jönni.
Este még beszéltünk Tommal, mikor éreztem, hogy megfogja a kezem, szellemileg (nem Tom, hanem Izi). Nem értettem, miért. Meglepetésként ért. Valamilyen erő elkezdett áradni köztünk; valami, ami eddig elválasztott, most eltűnt.
Onnantól folyamatosan érzem őt. Éjszaka nagyon erősen éreztem a jelenlétét, még az illatát is. Kicsit én is meg vagyok zavarodva, mert hirtelen és váratlanul történt, és már teljesen lemondtam róla, de már kezdem érteni, mi történik.
A szellemi szinten is egymásra találtunk vele, és most ezek az energiák jönnek le a fizikai szintre, hogy a fizikai világban is megvalósítsák ezt az eseményt. Hogy meg tudjuk élni fizikai testben is, az anyagban is, LENT is, amit FENT már sikerült.
Már nem félek attól, hogy egyedül maradok, társ nélkül, mert őt nem veszíthetem el soha, csak ha félelmemnek adok utat és teret.
