Vajon miért kell megélnem azokat, amiket nem akarok? Talán épp ezért vagyok itt? Ha azt kéne megélnem, amit szeretnék, ami szép és jó, akkor nyilván nem itt lennék, hanem egy másik világban, ahol az működni tud. Itt nem tud. Különben működne.
Nem az én hibám. Többször is próbáltam. Mindent megtettem. A végletekig elmentem. Sőt; azon is túl. Saját határaimon túl, és másokéin is… Mégsem értem el soha semmit abból, amire vágytam. Csak majdnem. Csak azt hittem, már azt élem…
Igen, ez a világ az, ahol meg lehet élni minden mocskot. Ki lehet próbálni, milyen minden szépnek és jónak az ellentéte. Ha valami szépen kezdődik el, boldog vagy, tutti, hogy hamar megtapasztalod a másik oldalát is. Ha megteremtesz valami pozitívat, valami csodálatosat, biztos lehetsz benne, hogy rögtön megjelenik a negatív párja is.
Ha megjelenik egy kis Fény, rögtön belendül a Sötétség is. Ó, Istenem, csak egyszer vége legyen ennek a rémálomnak! Bár ébrednék már fel ott, ahol alszom, amit régen Jézus mutatott, s élném tovább az ottani életemet. Minek kellenek ezek a hülye álmok? Nem akarom ismerni őket!
Az elmúlt többezer évben megtapasztalhattam, milyen is, mikor az Isten által elrendelt dolgokat a Sötétség nem engedi megvalósulni számomra. Isten szerint meg kellett élnem, különben nem történhetett volna meg. Ő megengedte. Lehet, hogy nem ő akarta így, de hozzájárult, hogy így legyen. Én biztos, hogy nem akartam…. Ki akarna szenvedni, s elveszíteni, ami boldoggá teszi? Hisz mindenki azt keresi, ami örömöt okoz neki… Kivéve a sötéteket, mert az ő céljuk az, hogy Isten gyermekeit akadályozzák. Az emberen állnak bosszút, mert Isten kirakta őket az országából.
Attól, hogy nekem kell megélni ezeket a dolgokat, csak egy nyomorúságosabbat ismerek; tehetetlenül végignézni, ahogy más éli meg…
.jpg)
