Régen írtam, nem is volt kedvem, és elég nehéz időszakon vagyok túl, ahol központi kérdés volt, hogy mit egyek, és főleg miből finanszírozzam az elég költséges lisztérzékenységemet.
Mára már helyrebillentem csöppet. Sokkal inkább önmagam vagyok, mint eddig. Immár fizikailag is. Mintha egy réteg oldódna le rólam. Illetve több. Nem tudom, mennyi.
S ezzel egyenes arányban az összes álmom kezd megvalósulni. Mert ez volt az akadály, melyet én építettem fel öntudatlanul. Vajon hogyan is juthatott volna eszembe, hogy amivel nap mint nap táplálkozom, a kenyér, az nem való nekem. Legalábbis nem abban a formájában, ahogyan bevittem.
Rengeteg mindent megértettem, és bejöttek életembe az eredeti dolgok. Illúziók pedig szeva!!!
Az evéssel most már nincs gondom. Nem kategorizálnám be magam, de asszem vegán lettem. A tejtermékek helyett fincsi magtejeket iszom, és pl. kesudióból olyan sajtot lehet csinálni meg növényi pástétomot, hogy eszméletlen. Hús már régóta nem megy le a torkomon, és amikor néha ettem, talán épp azért, hogy megmérjem magam, le tudom-e győzni a negatív hatásait.
Cukor szintén száműzve, max. szőlőcukor. Helyette stevia, vagy méz. Nem akaratból csinálom, egyszerűen csak undorodom attól, amit eddig ettem.
Kicsit fárasztó volt eleinte, hogy folyton főzni kell, merthogy ugye kenyér sincs gluténmentes, de vettem mindenféle lisztet, keverek tésztákat és gofrisütőben megsütöm. Egyetlen gond, hogy csak frissen jó, mivel nincs benne glutén, másnapra olyan lesz, mint a cipőtalp.
De … én még soha ilyen finom dolgokat nem ettem, mint eddig. És soha ilyen táplálóakat. Pedig hol vagyok még attól, hogy visszaálljon a testem normális működése. Minimum fél év kell neki.
Végre a testem fizikai formája is megmutatkozhat. És mutatkozik is…
Eleinte be voltam tojva, miből finanszírozom ezeket a dolgokat. Egy kg gluténmentes liszt pl. 800 Ft, egy l rizstej 6-700. De megoldottam. Rám találtak az olcsó megoldások, rájöttem, nem kell bedőlni mindennek, ebben is a belső hangra kell hallgatni. És ma már állítom, kevesebbe kerül az étkezésem, mint eddig. Valahogy mindig megtalálom, ami a legolcsóbb és legegyszerűbb.
Asszem, következő könyvem tényleg szakácskönyv lesz, mint azt Nagy Peti 97-ben megjósolta nekem.
Jut eszembe, könyv. Készül. Kéri a Világ. Már a Kiadó felé vette az útját az első rész. Találtam a láncaimnak is egy webáruházat, ahol nem kérnek tőlem számlát. Hiába próbáltam a jelenlegi rendszerbe beleilleszteni magamat, egyszerűen nem illek bele, nem arra vagyok kódolva.
Viszont megvalósulni látszik az az ötletünk is, amit Krisztával indítottunk el régebben, csere-bere bank.
Szóval, időm egy szál se, mindig van mit csinálnom, ha mást nem, írom a könyvet a kéziratról be a gépbe.
