Sok minden összetorlódott. Minden egyszerre mozdult az utóbbi napokban. Hol is kezdjem?
Egyik éjjel felébredve még élénken bennem élt az a hely, ahol asztráltestemben jártam „álmomban”. Shambhala. Ahová gyökereimet eresztettem… Szemben velem láttam valakit, akinek nagyon nehezen sikerült rögzítenie magát. Erőlködött. És nagyon halvány volt.
Következő éjjel, sőt nap közben is láttam ezt a valakit többször is. Érzékeltem, hogy engem néz. Minden egyes alkalommal tisztábban láttam, végül felismertem benne Izit.
Aztán olyan sűrűn történtek a dolgok, hogy nem volt időm erre figyelni. Csak azt tudom, hogy egyre erősebb lettem. Amit Shambhalából magamba szívtam, itt a felszínen sugároztam szét magam körül. Amilyen mértékben erősödtem, olyan mértékben nyíltak ki újabb és újabb ajtók előttem. Olyanok, amiket soha nem hittem volna. Legmerészebb álmaimat is felülmúlja. Például, az öcsém, akivel alig beszélünk, egyszer csak behívott a szobájába, és beszélgetett velem.
De a valódi unkám is egyre jobban körvonalazódik. Egyre több lehetőség mutatkozik meg. Kicsit nehéz még formába önteni, ami átzúdul rajtam. Mert az elmém belódul rögtön, és szervezkedni akar, de már nem billent ki. A szívem pontosan tudja, hogy csak meg kell várni, míg ideér, amit már rég elindítottak a számomra. Többek között én magam magamnak.
Mikor legközelebb Shambhalában észleltem magam, már nem szemben volt velem Izi, hanem mellettem úgy, hogy félig felém fordult, félig pedig előre egy tisztás felé. Ahogyan én is.
Meglepetésemre másnap azt írta a blogjában, hogy a találkozás geometriája, mikor nem egymással szemben állunk, hanem egymás mellett állva egy közös célra figyelünk, háromszöget formálva.
Az elmúlt napokban évezredeket fiatalodtam. Shambhala ereje növeli az enyémet. S kisugározva magam körül tovább növeli Shambhala területét.
Ennyire tisztának, emelkedettnek, szeretettel, szépséggel és szerelemmel telinek még sosem éreztem magam. És persze emellett, nem mellékesen egyre inkább átlátok az illúziókon.
Egyre világosabb, hogy összekötőként születtem Shambhala és a felszín között, hordozva mindkét oldal tulajdonságait. Nem könnyű ezt magamban egyensúlyban tartani, de nagyon sok segítséget kapok tőlük. Főleg Adamától, Rozáliától és Mikostól.
Felismertem, hogy pl. a testemnek miért volt szüksége erre a sok betegségre. Azért, hogy megismerjem a testem működését, és a sok-sok anyagot, ami körülvesz. Isten ezen a módon ismertette meg velem. S látszik innen, hogy az egész nem valódi, mert egy szempillantás alatt a legmélyebb „betegségből” a legegészségesebb állapotba kerültem. Elképesztő…
