Tegnap éjjel arra ébredtem, hogy egy óriási piros folt van mellettem. Nem foglalkoztam vele; nagyon álmos voltam, aludtam tovább.
Aztán szinte egész nap kába voltam. Délután is aludtam. Míg végre estére leesett, mi is történt. A Sötét Erők gyakorlatoztak rajtam ismét. S én szinte az egész napomat kábaságban töltöttem, önvédelemből, mert mikor észnél voltam, akkor olyan gondolatokat generáltak bennem, hogy hihetetlen.
Mikor az atomerőművekről hallottam a hírekben pl., már láttam is magam előtt, ahogy sorban robban fel az összes a Földön, láncreakciót indítva el az egész Univerzumban. Alig győztem fénnyé és szeretetté alakítani ezeket az abszurd förmedvényeket az elmémben.
Mert nem elég a felismerés. Jézus is így szólt a Sátánnak, mikor felismerte a mesterkedését: „Távozz tőlem, Sátán!” Na, ez viszont nekem nem vált be. Csak még erősebben támadtak ilyenkor, mert ellenállásnak minősült. De ha felismerem és szeretettel fordulok felé, vagyis gyakorlatilag szeretetté alakítom át, az átalakulás erejéből Fény születik.
Minden Fényből és Szeretetből lett. Én csak visszaküldöm isteni állapotába ezeket a belőlem(?) vagy általam lett gondolatokat, amiket külső erők manipulálnak ki belőlem.
Este közelharcot vívtam egy ismerőssel neten, mert megláttam benne, hogyan manipulál másokat a céljai elérésére. Próbált engem is, én meg nem voltam hajlandó belemenni a játékába. És újból és újból nekirugaszkodott, sokadszorra belekényszerítve magyarázkodásokba, mikor nem is volt okom magyarázkodni.
Tudom már, hogy ezek csak figyelmeztetések; nézzek magamba, mert ugyanaz jelen van bennem is. Vagyis jelen esetben a manipuláció. Azon már rég túlvagyok, hogy én manipuláljak, de engem még tudnak ezek szerint …
Felismertem. Köszönöm. Legyél Fénnyé és Szeretetté bennem, MANIPULÁCIÓ! Ne csak az, ami belőlem indul, hanem az is, ami felém irányul.
Pápá! Remélem, sose látlak…
