Ahogy egyre tisztább a fejem, egyre több emlék kerül elő. Egyre több tudás aktiválódik újra bennem. Tegnap este ágyazás közben egyszer csak a semmiből elárasztottak ezek a gondolatok, valami a felszínre került bennem.
A Föld szívcsakrája mindig ugyanott volt, vagyis ITT, Magyarországon. Régen Lemuria közepében.
Ez a hely mindig stabilan megmarad, hisz ehhez kötődik a Föld szíve. Valaha egyetlenegy kontinens volt, és a közepe MU volt. Aztán szétdarabolódott, és szétlökődtek a darabok, de a középső rész geológiailag is a helyén maradt stabilan, csak a víz, ami a törésvonalakból feltört, elárasztotta. Sokáig tartott, míg ez a víz visszahúzódott.
Nem véletlenül vagyunk itt. Pontosan ide kellett jönnünk már kezdettől fogva. A Föld szívéhez kellett kötnünk valamilyen erőt. Úgy érzem, a piramisainkban jelen lévő kristályok segítségével történt ez. De aztán valami megzavarta ezt…
